Kiszolgálható-e a mai ló gabona nélkül?

Fotó: HSB Fotók

Bevezetés

A lovak takarmányozása körüli viták egyik visszatérő kérdése a gabona szerepe. Sokáig magától értetődő volt, hogy egy munkában levő ló gabonát kap – hiszen "mindig is így volt". Az utóbbi évtizedekben azonban, a tartási körülmények és a lovak használatának változásával, egyre gyakrabban merül fel bennem a kérdés: vajon a mai lovak többségének valóban szüksége van-e erre az energiahordozóra?

Ez az írás nem állít végső igazságokat. Inkább egy szakmai gondolatmenet arról, hogy a mai körülmények között kiszolgálható-e a ló gabona nélkül, és tartható-e jó, funkcionális kondícióban hosszú távon.

Miért kapott régen gabonát a ló?

Történelmileg a gabona nem kényelmi, hanem szükségszerű takarmány volt.

A munkalovak:

-napi több órán át dolgoztak

-nagy fizikai terhelésnek voltak kitéve

-gyakran gyengébb minőségű szénát kaptak

-télen korlátozott legelővel rendelkeztek

Ebben a környezetben a gabona gyorsan hozzáférhető energiát biztosított, amely segítette a folyamatos, egész napos munkavégzést. Ez a hasznosítási forma azonban nem hasonlítható össze a mai lovak terhelésével.

Mi változott meg napjainkra?

A mai lovak többsége:

-napi átlag 30–90 percet dolgozik

-hobbicélú vagy sporthasználatban van

-jó minőségű szénához jut

-gyakran boxos vagy karámos tartásban él

Kimondható, hogy terhelés mértéke csökkent.Az energiaigény és az energiaellátás módja azonban sok esetben nem követte ezt a változást.

A ló biológiája: mire van valójában kitalálva?

A ló emésztőrendszere alapvetően:

-rostemésztésre optimalizált

-lassú, egyenletes energia felszabadulásra alkalmas

-nem nagy mennyiségű keményítő feldolgozására fejlődött ki

A vastagbélben zajló fermentáció során keletkező illózsírsavak adják a ló természetes energiaszükségletének jelentős részét. Ez az élettani alap ma is változatlan – akkor is, ha a tartási és hasznosítási körülmények megváltoztak.

Kiszolgálható-e a mai ló gabona nélkül?

A gyakorlatban azt látom, hogy a lovak jelentős része nemcsak kiszolgálható gabona nélkül, hanem anyagcsere-szempontból stabilabb is így.

Egy tudatosan felépített gabonamentes etetés:

-egyenletesebb vércukorszintet biztosít,

-csökkenti az inzulinrezisztencia / EMS kockázatát

-mérsékli a patairhagyulladás esélyét

-gyakran kiegyensúlyozottabb idegrendszeri állapotot eredményez

Fontos azonban hangsúlyozni: a gabonamentes etetés nem egyenlő azzal, hogy "csak szénát adunk".

Kondíció gabona nélkül – mítosz vagy valóság?

Gyakori félelem, hogy a gabona elhagyása soványsághoz vagy teljesítménycsökkenéshez vezet. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy:

-a kondíció nem a keményítőtől, hanem az energiától függ

-az energia biztosítható rostból és zsírból is

-az izomépítés kulcsa a megfelelő aminosav-ellátás

Egy jól összeállított gabonamentes étrenddel a ló:

-izmos

-munkaképes

-nem "felfújt", hanem funkcionális kondícióban tartható

Vitamin-, ásványianyag- és aminosav-kiegészítés szerepe:

Mindenfajta takarmányozási mód egyik legfontosabb – és gyakran alábecsült – eleme a célzott kiegészítés. A széna és a legelő tápanyagtartalma erősen talaj- és időjárás függő, és önmagában ritkán fedezi maradéktalanul a modern tartásban élő lovak igényeit.

Különösen gyakori hiány:

-cinkben

-rézben

-szelénben

-E-vitaminban

Emellett a kondíció és az izomminőség szempontjából kulcsfontosságú az aminosav-ellátás. A nyersfehérje mennyisége önmagában nem elegendő; a lizin, metionin és treonin hiánya gabonás etetés mellett is gyakran előfordul.

Ezért a kérdés az, hogy a ló valóban megkapja-e azokat az építőelemeket, amelyekre szüksége van.

A gabonaetetés kockázatai a mai tartási körülmények között:

A gabona nem "rossz", de a mai lovak többségénél aránytalan terhelést jelenthet az anyagcserére keményítő tartalma miatt.

A magas keményítőtartalmú etetés:

-vércukor- és inzulincsúcsokat okozhat

-felboríthatja a bélflóra egyensúlyát

-növelheti a kólika és a hasmenés kockázatát

-hozzájárulhat alacsony fokú, krónikus gyulladásos folyamatok fennmaradásához is

Ezek a folyamatok sok esetben nem járnak látványos tünetekkel, mégis hosszú távon hatással vannak a ló mozgásszervi rendszerére.

A gyakorlatban ez gyakran ízületi érzékenységben, izommerevségben, lassabb regenerációban és terhelés utáni kötött mozgásban nyilvánul meg. Bár ezek a tünetek ritkán köthetők egyetlen okhoz, a takarmányozás – különösen a keményítőben gazdag étrend – fontos szerepet játszhat a gyulladásos háttér fenntartásában.

A gabonamentes vagy alacsony keményítőtartalmú etetés sok esetben nem "gyógyít", hanem tehermentesít, ami kedvezően hathat az ízületek állapotára és a mozgás komfortjára.

Külön figyelmet érdemel a gyomorfekély kockázata, amely gyakran összefügg az éhgyomorra és/vagy nagy mennyiségben adott abrakkal, a csökkent nyáltermeléssel és a folyamatos savtermeléssel. A gyomorfekély sokszor nem klasszikus tünetekkel, hanem teljesítménycsökkenéssel, feszültséggel, viselkedésváltozással és/vagy a kondíció romlásával jelentkezik.Könnyedén kerülhet egy negatív spirálba az állat azzal ha kondíció romlást nagyobb mennyiségű gabonával szeretnénk ellensúlyozni.

A gyomorfekély további, gyakran alulértékelt következménye a csökkent vízfogyasztás. Fekélyes lovaknál különösen hideg időszakban figyelhető meg, hogy a hideg víz felvétele fájdalmat okoz a gyomor nyálkahártyáján, ezért az érintett állatok kevesebbet isznak.

A nem megfelelő folyadékbevitel hatására romlik a béltartalom hidratáltsága, lassul a bélmozgás, ami jelentősen megnöveli a kólika kialakulásának kockázatát. Így a gyomorfekély nemcsak önálló probléma, hanem közvetetten súlyos emésztőrendszeri szövődményekhez is hozzájárulhat.

Ha mégis szükséges a gabona:

Vannak helyzetek:

-extrém hideg

-tartós nagy terhelés

-nehezen hízó típus, amennyiben minden más egészségügyi ok kizárható

A gabona etetése indokolt lehet. Ilyenkor azonban nem mindegy a módja.

Alapelvek:

-gabonát soha ne kapjon a ló éhgyomorra, mindig előzze meg rostbevitel

-az adagot több részre kell osztani

-a gabona ilyenkor kiegészítő, NEM ALAP

Összegzés:

A ló biológiája nem változott, a használata viszont igen. A mai tartási és munkakörülmények között a lovak többsége:

-kiszolgálható gabona nélkül

-jó, stabil kondícióban tartható

-hosszú távon egészségesebb anyagcserével élhet

A kérdés ma már nem az, hogy kell-e gabona, hanem az, hogy az adott lónak, az adott körülmények között valóban szüksége van-e rá.

Ha elfogadjuk, hogy a gabona sok ló számára nem ideális, akkor óhatatlanul felmerül a kérdés : ha nem gabona akkor mi?

A válasz kifejtése a következő írás folytatásában kerül sorra.

                                                                                            Írta: A Rendszer Nyoma